Felezőszonettek
A nehéz léptű ember
Akkor hirtelen évtizedeket öregedett
Védtelenné vált és elérkezett a valódi
korához Hozzá öregedett ahhoz a léthez
amelytől olykor még el tudott szabadulni És
egyedül az üres téren amely fölött gúnyos
kacagás suhant végig A kirakat üvege
szétrobbant Előgomolygott mögüle a semmi
A szétrobbant kirakat üvege mögül elő
gomolygott a semmi A tér gúnya döbbentette
rá végleg egyedül maradt Nincs több feloldozás
Nem szabadult meg attól amitől elszakadni
akart Így az öregségbe lökődés drámája
tovább folytatódott Korához elérkezése
hirtelen védtelenné tette Tél lett Hó és tél
Kétidő
Amire emlékszik valószínűleg nem történt
meg Amire nem emlékszik a jelene lehet
Az alkohol titkos ösvényein jut el oda
hol a jövő mérgező virágai duzzadnak
De mert nem emlékszik nem is képzeli el őket
Nem fél tőlük s nem nagyon szereti a létüket
Meghal vagy megbolondul Választott sugárutak
Választható zsákutcák megbolondul vagy meghal
Mert nem szeret élni a létezés sem érdekli
tovább Emlékezni meg nincs már mire A jövő
mérgező virágai rákként duzzadnak benne
Tévelyeg az alkohol tiltott ösvényein De
ott sem ér el a jelen emlékeihez Ami
megtörtént nincs Ami nem legalább érvénytelen
Szagvakság
Amikor már minden bűzlött körülötte akkor
gyanút fogott és rákérdezett Velem van talán
valami baj De csak orrukat befogva húztak
el onnan a többiek A dög négy lábával az
égre meredt Foszló húsából kövér és fehér
kukacok nyüzsögtek elő Éreznie kellett
lehetett volna rohad körben az egész világ
Az egész világ így rohad körülötte Talán
éreznie lehetett volna A fehér kövér
férgekre figyelt akik a szétfoszló hús leves
rétegei közül az égbe nyüzsögtek föl A
többiek befogták az orrukat és elhúztak
Nem mondták hogy valami baj van vele Senkisem
De a gyanú minden oldalról bűzlött feléje
Az utolsó felezőszonett
Az utolsó felezőszonett utolsó sora
A laptop csukódik Az alkotó pihen Feláll
és váratlanul messzire lát Hogy megszabadult
végre vidámmá teszi és boldogtalanná is
Ahogy fölöslegessé vált régi szerelmeink
elvesztése sem jár feltétlen örömmel Végigó
csinálta S már nem érdekes mit veszített közben
Hogy csinálta nem érdekes Mit veszített mindegy
Az elvesztés és a vég feltétlen örömmel jár
Fölöslegessé váltak leendő szerelmeink
Végre vidám-boldogtalan lesz a semmittevés
Nem váratlanul szabadult meg de messzire lát
Alkotóként pihen Laptopként összecsukódik
az utolsó felezőszonett utolsó sora
(Megjelent az Alföld 2024/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Bugyi István munkája.)
Hozzászólások